|
A szokatlanul korai (vagy kései) találkozás ellenére valamennyi útitársunk pontban hajnali
három órakor a megbeszélt találkozási pontra érkezett. A táv első 300 kilométerét kellemes
bóbiskolásban és lanyha forgalomban -hazai utakon- megtéve jutottunk el a körmendi pihenőhelyre,
ahol az egymást követő koffein adagok vénás betöltését követően léptük át a magyar-osztrák
határt Rábafüzesnél.
A hosszú éjszakai vezetéstől elcsigázottan, a kilenc Z útitervének megfelelően álmatagul
rótta az Alpok felé vezető utat, meg-megállva, egy-egy frissítő pihenést beiktatva.
Mindezen egyhangúságot csak a sztrádáról lehajtás időszaka szakította meg, amikor is egyik
klubtársunk a lehajtó előtt 5 méterrel hirtelen az élre tört, és átvette a vezetést, amivel
el is térítette csapatunkat a tervezett útvonaltól.
Ez a pillanat azután némi kavarodáshoz és magyaros kalandozáshoz vezetett, mivel a helyes
útra visszatérés reményében autóink egy a hegyoldalban - fantasztikus kilátással bíró - de
a forgalomtól lezárt úton kanyarogva, lyukakat kerülgetve próbált kiindulási pontjára visszatérni.
Rövid, mintegy 40 perces kalandozás után végre elértük Winklernt, amely az osztrák Alpok egyik
legszebb útvonalának kezdőpontjául szolgál. Itt azután egy kanyar elvétése után sikeresen
kettészakadt konvojunk, amelynek többsége csak további forgolódás után találta meg a Grosglockler
felé vezető irányt.
Ugyanakkor a lemaradt 2 autó lendületes ütemben egy jó órával előbb ért a csúcsra, mint a
többség, akik két újabb frissítő technikai szünet beiktatásával hódították csak meg a gleccserek
hazáját.
Eddigi utunk során a napsütés és a folyamatos izzadás volt kísérőnk, a borongósan ködszitáló
hegytetőn a hűvös szél és lehűlés enyhítette kínjainkat, amely rövidesen a csomagtartók mélyére
süllyesztett pulóverek és dzsekik kihalászására késztette fázósabbjainkat.
Amíg a kristálytiszta Alpesi levegőben fürdettük légzőszerveinket, addig érzékszerveik egy
másik csoportja a gleccserpatakok, és sziklák közt megbújó zöld foltok közepéből kikandikáló
virágok látványból táplálkozott.
A táplálékot említve jut eszembe a domboldalon mocorgó mormoták látványa, akik bundájukkal
a környezetükbe olvadva a turistáktól sem zavartatva folytatták elmélyült majszolgatásukat.
Szerencsénkre egyik falánkabb példányuk nem elégedett meg a természet lágy öle által nyújtott
fogásokkal, és a parkoló kukája alól kikandikálva barátaink által felé nyújtott falatkákért is
két lábra ágaskodott.
Tovább is maradhattunk volna, ha a még aznapon levezetendő több mint 200 kilométer gondolata
nem zavarta volna meg örömködésünket.
A csúcsot meghódító club zászló kitűzését megörökítő fotózás után számos lejtő és emelkedő,
a hegy túloldalán, pedig a völgybe leereszkedő több száz éles kanyar várt még ránk. Ezen
lejtmenetet egy technikai szünet beiktatásával sikerült csak leküzdenünk a konvojban haladó
két automata sebváltós autó fékjeinek hűtése érdekében.
A Salzburg körüli elterelések és késő délutáni forgalom kikerülését követően az utolsó 60-70
kilométert mérgezett egérként száguldozva, flúgos futamra emlékeztető iramban tette meg a kilenc
paripa.
A szállás parkolójába beállást követően azután vezényszóra kerültek elő a hűtődoozok mélyéról
a barack és szilvapálinkák, majd sörös dobozok, hogy paripáink teljesítményét és az út sikeres
megtételét öblítéssel üdvözölhessük.
A közel 17 órás élményekben gazdag úttól elcsigázott társaság számára a vacsora utáni sörök
kellő altatódalul szolgáltak a viszonylag korai "takarodó" megfújásához.
A szombat reggel újabb kalandozások ígéretével - a Nap sugaraitól megfestett szikrázóan kék
ég alatt - a paripák lecsutakolásával kezdődött. Fürgébb kezű társainknak még egy reggeli utáni
bemártózásra is volt alkalma az osztrák Z klub által szervezett nemzetközi találkozó helyszínére
indulás előtt.
A magyar Z clubot reprezentáló kilenc autó gyors egymásutánban fordult ki a szálloda parkolójából,
hogy a vezető autó GPS-ének útvonalterve alapján irányba álljon a találkozási pont felé.
Külföldről érkező legnagyobb delegációként csapatunk érkezését nagy ovációval fogadták, mind
a rendezők, mind a már nagy számban - típus szerint - felsorakozott autók vezetői.
Jó volt ismerősként - immáron másodízben - csatlakozni ehhez a lelkes társasághoz, amely
számos Z, ZX, SX, NX és GT-R felvonultatásával ebben az évben közel 70 autót számlált!
A szokásos ismerkedések, nézelődések, egymás autóinak körbeszaglálása és a csoportképek
elkészítése után kezdődött meg a konvoj összeállítása, amely ebben az évben kissé nehezebben
sikerült, mint 2006-ban, amikor csak 34-en voltunk (amiből öt volt a mi autónk).
A felfejlődés után két órán keresztül kanyarogtunk az Attersee körüli falvak szűk utcáin a
helyi lakosok, látogatók, fürdőzők integetésétől és csillogó szemeiktől kisérve. Valamennyiünk
számára felejthetetlen élményt jelentett egy-egy ízeként része lenni ennek a csillogó kék
ég alatt több száz méteren kígyózó Datsun-Nissan konvojnak.
Késő délután volt, mikorra a folyamatos fényképezések, filmezések és elköszönés után kiszáradva
és kiéhezve szállásunkra visszaérkeztünk.
A "száraz" programot ezt követően többszörösen "nedves" követte, hiszen betelepítve a medence
környékének valamennyi ülő és fekvő alkalmatosságát, hajnalig tartó "kidőléses" partit rendeztünk,
amely során, mint külső, mint belső nedvesítésünkről folyamatos utánpótlással gondoskodtunk.
Ennek eredményeként a vasárnap reggel ébredés nehézségeit sokkal inkább az elfogyasztott alkohol
mennyisége befolyásolta, mint a szombati vezetés fáradalmai.
A hazautazás napjára még két rövid programot terveztünk, amely a Z zászló Attersee-beli
megmerítéséről és a Melki Apátság meglátogatásáról szólt.
Első programunk majdhogynem dugába dőlt, amikor is azzal kellett szembesülnünk, hogy szinte
egy talpalatnyi hely sem létezik számunkra egy parkolóban vagy szabad strandon sem, nemhogy
9 autó és 20 fő részére. Feladni azonban semmiképpen sem akartuk, ezért tovább folytattuk
portyázásunkat - két autót kivéve -, akik feladva a reményt a határ felé vették útjukat.
Szemesnek áll azonban a világ, mert pár percre az szétválási ponttól egy szinte teljesen üres
parkolót és egy elhagyatott privát területet találtunk, amelyeket rövidesen nagy boldogsággal
el is foglaltunk. A már tavalyról is megszokott összetételben két másik fókatársammal lendületes
ütemben dobáltuk le gönceinket, hogy megmártózhassunk az Alpesi tó zöld vízében, amelynek hőfoka
a várakozás ellenére igencsak kellemes volt. A parton ácsorgó társaink integetésétől és
üdvrivalgásától kísérve a zászlómerítés szertartását is elvégeztük, (immáron már másodízben)
melyet rövid úszkálással is megtoldottunk.
Fájó szívvel vettünk búcsút kalandozásaink színterétől, hogy a szárazföld belseje felé véve
utunkat hosszú hétvégénk utolsó megállóhelyét felkeressük.
A Melki Apátság lábánál azután magunkhoz vettük elbocsátó "Wiener Snitzel"-ünket megöblítve
azt a szokásos fehér sörrel, majd az apátság körbejárása után nagy lélegzetet véve indult ki
ki a saját telephelye felé.
Három napot töltöttünk ismét együtt, amiben volt sok vezetés, turisztika, autós találkozó,
medence parti, ....minden, ami hozzájárulhat egy felejthetetlen nyári autós hétvége
eseménysorozatához.
Sz. S.
(A szállást a Quaestor Travel biztosította ...a Z Club Hungary
kizárólagos utazási partnere)
|
|
Hegyre fel, völgybe le,
1600 kilóméteres körút Ausztriában
