|
|
 |
A Datsun Roadsterek hőskora
Datsun Fairlady Roadsterek dominálták a Daytona pályát
Datsun Roadsterek húsz hosszú éven keresztül, tíz nemzeti SCCA (Sport Car Club of America)
bajnokságon szereztek hírnevet a típusnak. Az elsők között Jean LePlant és Paul Jaremko
vezetett győzelemre Datsunokat SCCA bajnokságon, majd később Bob Sharp aki egy 1500-as
kormányánál szerezte meg a Nissan számára első Nemzeti Bajnokságát....
1964-ben kezdtek felforrósodni az események, amikor Paul Jaremko, Datsun kereskedő és
autóversenyző SPL310 Roadsterében 14 egymást követő győzelmet szerzett. Szintén ebben
az évben kezdte meg nyerési sorozatát az északi parton a későbbi Datsun kereskedő Bob
Sharp is.
Yutaka Katayama vezetésével a Nissan USA, 1964-ben kiadott Fairlady 1500 marketing
kiadványai már a Roadsterek versenyzésre is alkalmas képességeinek kihasználását
is megemlítette. A dupla karburátoros Fairlady 1964-es eladási brossuráiban pedig a
tervezett gyári versenyalkatrészek fejlesztéséről és hozzáférhetőségéről számoltak be.
Az amerikai versenyeredmények sikerei 1964-ben a Nissan szinte valamennyi publikációjában
széles platformot kaptak, különösen Bob Sharp BSR 1500, SCCA "G production" kategóriagyőzelmeit
követően. Bob győzelmeit árgús szemekkel figyelő Nissan felajánlotta számára a gyári támogatást,
cserébe a versenykonzultációkért és a Datsun márka reklámozásáért.
A Datsun név a hatvanas évek közepén, mint az autó bemutatókon, mint a versenypályákon még
egy ismeretlen márka volt. A Nissan felfogása szerint tehát, minden egyes tapasztalat és
pályán elért Datsun eredmény ismeretségük növeléséhez, elfogadásukhoz és végső soron majd
az eladási számok növekedéséhez vezethet. |
A győztes Fairlady 1500, 1964-ben
|
|
A Nissan USA 1966-ban megkezdett limitált anyagi támogatói programjának eredményeként
- mint keleten mint nyugaton - egyre több autó kvalifikált versenyeken. Ebben az évben
Bob Sharp hosszú körökön keresztül vezette az ARRC (American Road Race of Champions)
futamát, míg nem egy pályán maradt törmelék által elszakított egyik gumicső tudott
csak véget vetni Bob és a Nissan reményeinek. Miután végül is 1967-ben Bob egy 1600-asban
megszerezte a Nissan első SCCA Nemzeti bajnoki címét az "F production" kategóriában a
Nissan hajlandóságot mutatott a támogatási rendszerét kiterjeszteni valamennyi Datsun
versenyzőre, figyelem nélkül annak |
A győztes Fairlady 1600 1967-ben
|
státuszára. A hirdetési anyagok ettől kezdve rendszeresen
verseny Datsunok képeit is tartalmazták ... az eladási számok pedig emelkedni kezdtek.
A Solex karburátoros 2000 megjelenése lehetőséget adott a cég számára hogy a
C "Production" szériában még egy vasat tarthasson a tűzben.
A nyugati parton a Nissan, a Granada Hills, (California), Dwayne Feuerhelm of Auto Works,
céget kérte fel egy csapat összeállítására és versenyeztetésére. Dwayne, Triumph
márkakereskedőként ezt megelőzően már eredményesen futtatott Triumphokat. A csapat anyagi
támogatásáért cserében ismételten eredményeket és technikai támogatást vártak a Datsun
versenyautó társaság számára. A csapat DATSUN RACING TEAM elnevezés alatt kezdte meg
működését, Dan Parkinson első számú vezető közreműködésével. Dan ekkorra már négy nemzeti
bajnokságot nyert és számottevő eredménnyel rendelkezett 1600 és 2000 Roadsterekkel is.
1968 végére már a kisebb gyártók is - mint a Nissan is - felismerték a SCCA versenyeken
elért sikerekben rejlő marketing, eladási és ARRC-be kvalifikálási lehetőségeket. ARRC
kvalifikációhoz a versenyzőknek mind a hét földrajzi régióban megrendezett versenyen,
legalább az első három helyezést kellett a SCCA 21 osztálya négy kategóriájának egyikében
megszerezni ("production sports", "modified sports", "sedan" és "open-wheeled"). .
A Hitachi karburatorok bevezetésésvel a 2000 Roadster 1968, az alábbi kategóriákba
klasszifikáltak:
• 1500 - G Production
• 1600 - F Production
• 2000 (Hitachi) - D Production
• 2000 (Solex) - C Production
|
Nissan elhivatottsága további sikerekhez vezetett, mivel 1968-as szezonban
közel 17 Datsun Roadster kvalifikált a Riverside-i döntőkre. A következő
szezonban a Datsunok 43 első, 42 második és 25 harmadik helyezést értek el
a nemzeti bajnokságok futamain. A bajnokság döntőire a Nissan hatalmas szervíz
sátrakat emelt, melyek fel voltak szerelve munkapadokkal, szerszámokkal és
világítással. A kerekeket és egyéb kiegészítőket egyenesen a gyáriak szállították.
A csapatok és vezetők pedig légkondicionált lakókocsikban teljes ellátásban
részesültek, s a versenyt megelőző gála vacsorát is a Nissan rendezte.
|
A csapatok gyári sátra
|
Az 1968-as szezon számos sikere ellenére a bajnokságot végül is nem sikerült megnyeri,
de még ez sem tántorította el a Nissant attól, hogy 1969 és 1970-ben is folytassa
emelkedő mértékű támogatását....
|
1969-ben a nyugati parton a Nissan-Japán által támogatott BRE (Brock Racing Enterprise)
istálló Roadsterjei is színre léptek. Egy teljes évbe telt, amíg a Nissan USA követte
Tokyo példáját és elhatározta, hogy felhagy a Dwayne Feuerhelm csapat támogatásával.
Ezt a döntését az is segítette, hogy amíg Dwayne csapata csak részleges eredményeket
ért el, a BRE csapat győzelmei kétségbeejtő árnyékot vetettek a Nissan USA és a Datsun
Racing Team működésére. Az 1969-es ARRC Daytona (a döntők helyszínei ebben az időben
Riverside és Daytona között váltakoztak) döntők során a Nissan ugyanazokat a
körülményeket biztosította a csapatok és vezetők számára, mint az elmúlt években.
Ebben az évben a Nissan végre megnyerte második nemzeti bajnoki címét Jack Scoville
által a "D production" könnyített kategóriában. Ugyanakkor hetet az első nyolc helyezés
közül szintén Datsun vezetők szereztek meg.
|
Pete Brock és csapata
|
1970-es szezontól a figyelem középpontja a 240Z és az 510 felé fordult. Ugyanakkor
nem szabad elfelejteni, hogy a 2000 Roadsterek folytatták a versenyzést és egymást
követő három évben nyerték meg a "D production" kategória bajnoki címét. Jim Fitzgerald
(1970), Bob McQueen (1971 és 1972, egy BRE Roadsterben). Később ez még nemzeti győzelmekkel
is folytatódott Tom Brennan (2000 - "D production"), a visszavonult USAF ezredes Colonel
Joe Hauser (három bajnokság 1600 - "G production") és Bob Studdard, aki az utolsó nemzeti
Roadster győztes volt 1987 végén, "E production" kategóriában.
Az elkövetkezendő években számos könyv íródott ezekről az évekről, amikor a kis Datsun
Roadsterek uralták az amerika versenypályáit, de azt mindenek előtt szükséges kiemelni,
hogy mindezen eredmények nem lettek volna elérhetőek a támogatási rendszer kitalálójának
és mozgató rugójának Yutaka Katayama-nak az irányítása nélkül.
Röviddel a Datsun első igazi sport autójának megszületése előtt a Nissan már 1963-től
győzelmet-győzelemre halmozva egyenletesen, töretlen úton tűnt ki az ismeretlenség homályából.
Téve egyre elismertebbé a márkát, megelőzve régen bejáratott társaikat, evvel építve fel
azon emberek testamentumát, akik ennek a boldog, izgalmakban és eredményekben gazdag
hőskornak a részesei voltak.
SCCA Bajnokok Csarnoka
Év.....Vezető..........Telephely.........Divizió...Autó........Osztály
1967..Bob Sharp......Wilton, Conn.....NE Datsun 1600 F Production
1969..Jack Scoville...Corvallis, Or......NP Datsun 2000 D Production
1970..Jim Fitzgerald.Clemmons, N.C..SE Datsun 2000 D Production
1971..Bob McQueen..Smyrna, Ga.......SE Datsun 2000 D Production
1972..Bob McQueen..Smyrna, Ga.......SE Datsun 2000 D Production
1976..Joe Hauser.....Odenton, Md......NE Datsun 1600 G Production
1978..Tom Brennan..Danville, ILL......CE Datsun 2000 D Production
1981..Joe Hauser.....Odenton, Md......NE Datsun 1600 G Production
1982..Joe Hauser.....Odenton, Md......NE Datsun 1600 G Production
1987..Bob Studdard..Tennille, Ga.......SE Datsun 2000 E Production
|
|
