|
Kihasználva a vénasszonyok nyarának egy-egy ritka pillanatát, amikor az őszi ég megnyíló
szürke fátylai között átszűrődő napsugarak bágyadt simítása utoljára örvendezteti
meg a klub tagjait, érkezik el az évadzáró találkozók ideje.
Ezen - bográcsolással egybekötött - események keretein belül utoljára nyílik
alkalom arra, hogy az év utolsó nagy kacagásai mellett visszaemlékezzünk, az együtt
eltöltött kalandok legemlékezetesebb pillanataira s átbeszéljük az előttünk álló téli
autós projectjeink tartalmát és tervezett menetét.
Idén sem volt ez másként, amikor is - immáron másod ízben - az ország egyik legtávolabbi
csücskébe, a zempléni Borsó-hegy (amely a múlt század eleji Hernád folyó mellett
vezető és e hegyvidéken átvezető "bor-só" kereskedelmi útvonalról kapta nevét) lábánál
megbúvó barátságos kis faluba, a vendégeket mindig szíves látással váró Hejcére
látogatott el népes csapatunk.
Szakítva eddigi szokásainkkal, nem egy helyről hosszú konvojban, hanem az ország több
helyszínéről külön-külön, kisebb "hordába" verődve indultak az autóink, a péntek
délutáni munkavégzést követően.
A horizont alá süllyedt Nap szürkületében egymás után érkező kis csoport tagjait
kristálytiszta éles hegyi levegő és a helyi vendéglátónk fogadta, kellemesen befűtött
szobáik kulcsaival.
A központi "dühöngő" helyiség - és bográcsoló - a falu középpontjában álló egykori
görög-katolikus templomból átalakított "Tornyosház" udvarházban került berendezésre.
Az autók csomagtartójából előkerülő üvegek és fémdobozok tartalmával minden érkezőnek
külön áldomás dukált, s mire az utolsó autó is befutott, a helyiségben poharakkal
koccintgató, csillogó szemű társaság úgy esett neki a sütőből asztalra került,
ínycsiklandózóan gőzölgő rakott krumplinak, mint a kiéhezett oroszlánok a csordától
leszakadó prédaállatra.
S így folyt tovább az evésnek, ivásnak és vidám beszélgetésnek "folyamattya", mígnem
éjfél környékétől fél kettőig folyamatosan - a szűnő befogadó és tűrőképesség
következményeként - az elszállingózás véget nem vetett az első nap esti összejövetelnek.
Az esti dáridót követő reggelen, volt, aki a friss levegőn beiktatott egészségügyi
sétával, volt, aki mindezek nélkül botorkált a reggeliző asztalokhoz, amelyeken
virslikkel és debrecenikkel megrakott tálak sorakoztak.
Az elmúlt év "kínos" tapasztalataira emlékezve a délelőtti kirándulásra jelentkezettek
csapata jelentősen kisebb számot mutatott, mint az előző évben, de a sportautók
pedáljainak taposásához szokott menetelők becsületére váljon, hogy a 12 kilométeres,
- dimbes-dombos ösvényeken tekergő - távot valamennyi induló versenyző hősiesen
teljesítette.
Ez idő alatt - az egészséges mozgásra fittyet hányó társaság másik fele - szakácsunk
irányítása mellett a bográcsos marhapörkölt elkészítésének munkálataiban, valamint az
üvegek és söröshordók kiürítésében végzett jelentőségteljes előrehaladást.
A kirándulásról fújtatva megérkező főcsapatot az előkészítők, és a szombaton csatlakozók
vigyorgó társasága fogadta, akik csak a fogyasztás és nem a lefogyasztás örömében
osztoztak bicsakló lábbal az asztalok mellé lerogyó társaikkal.
A csapatok élménybeszámolóit követően a gyógyírt nyújtó délutáni napsütésben a puha
zöld fövenyre leterített pokrócokon össznépi ejtőzés vette kezdetét a lábak masszírozása
és az izzadtság pótlása közepette, menynek csak a vacsorára szólító harangok zúgása
vethetett véget.
A napközbeni elfoglaltságoktól megfáradt testek regenerálódása a fenséges ízek mámorának
kényeztetésese ellenére sem történt meg a várt gyorsasággal, aminek következményeként
a tíz órás híreket többen már csak az álomtündér felolvasásában hallgathatták.
A klubszobában visszamaradt társaság - elvesztve lelkesedését - jobbnál jobb Tv-műsorokkal
múlatta idejét, mígnem annak hatására bódítóan kellemes álomba nem merült.
Miután az éjszakai tyúkhajkurászástól nem éppen megfáradt kakasok időben összekukorékolták
a vasárnap kora reggel kezdődő F1 verseny nézőit, az asszonyi népnek alkalma nyílhatott
arra, hogy a reggeli elkészítésének szertartására összpontosítson, míg párjaik kidülledt
üveges szemekkel bámulhatták a 30 cm-es TV képernyőjén feltűnő apró büdös bogarak
száguldozását.
Az évadzáró csoportkép elkészítését követően a jelenlévők egy része búcsút intett
társainak, a következő Z szezon kezdetéig, míg mások útjuk során még megálltak egy
kisebb sétára a szerencsi Hunyadi várnál, majd elköltötték együtt "utolsó ebédjüket"
clubtársaik társaságában.
Az ötödik éves szezon mérlegét megállapítva elmondható, hogy ismételten szebbnél
szebb tájakon jártunk, sok ezer kilométert vezettünk le együtt, miközben számos
örök élménnyel és barátsággal gazdagodtunk, amely sorában két újonnan csatlakozó
családot és három új autót is üdvözölhettük sorainkban, akik betöltötték, de nem
kitöltötték az elmaradozók helyeit.
Ezen évadzáró kirándulás után hivatalosan is bezártnak tekinthetjük a 2008-as Z
sportautó szezont!!
Z-Boss
|
|
2008 - Évadzáró a Borsó hegy lábánál
