|
2006. október 4 -én harmadjára vágtam neki a több ezer kilométeres útnak, hogy a klasszikus
zene iránt érdeklődő japán tubaművészeknek (és jelölteknek) adjak előadást az általam
kifejlesztett technikai megoldásokról, a (zene) művészeti stíluskorszakok interpretációjában
megmutatkozó különbségekről, amit természetesen hat szólókoncerttel demonstrálnom is kellett.
Legbelül reménykedtem, hogy - úgy ahogy az előző két látogatás alkalmával - idén is meglepnek
vendéglátóim valami autós csemegével.
Már első látogatásom alkalmával kiderült japán autók iránti rajongásom, amit szervezőim
tovább fokoztak a fellépések szüneteiben megszervezett meglepetés-látogatásokkal. Elvittek
például a nagy tokyoi négy emeletes Honda szalonba, ahol ülhettem az új NSX-ben, vagy
kipróbálhattam S2000-t, és az új Integra Type-R-t (akkor még Honda Prelude tulajdonos voltam).
Második alkalommal már Z-tulajként érkeztem, így ennek megfelelően a Nissan tárgykörben
kaptam ízelítőt különböző Nissan Skyline GT-R shoppok meglátogatásával (itt csak és kizárólag
GT-R-eket adnak el és szervizelnek) amely során megtettünk pár kört az új Skyline-nal, de
vezettem Subaru Imprezza WRX STI-t is.
Idén mindez tovább fokozódott ...és igazi sokknak voltam kitéve...
Fukuokában a próbák és a mesterkurzusok után egy hangszerboltban dedikáltam CD-met, ahol
a bolttulajdonos fiának büszkélkedtem, manual, twinturbo, Z32-esemmel - amivel otthon
Nyíregyháza népét riogatom. Válaszképpen az Ő büszkesége is előkerült, egy Nissan Sylvia
turbó.
Rövid szemrevételezés után tisztán láttam, hogy a Sylvia 2.0 turbós motorja a gyári állapothoz
képest átélt beavatkozások után egy igazi erőmű kinézetét vette fel: gyerekfej nagyságú turbó,
popup direktszűrő, belső műszerek, szekvenciális váltó, elektromos turbónyomás szabályzó, stb.
A "hány lóerő és mennyi a gyorsulása 0-100-ra?" kérdésemre kapott válasz után az állam tisztán
kivehető halk morajlással koppant a padlón. 500 lóerő, 3.2mp - volt a válasz.
Nyeltem vagy ötöt és szűzies pírral az orcámon megkérdeztem, hogy kipróbálhatom-e a járgányt.
A próba napját másnap délelőttre időzítettük, amikor a fiúval fél órát "kocsikáztunk" Fukuoka
2x2 sávos belvárosi utcáin (természetesen Ő vezetett) A teljesítmény és gyorsulás a Ferrarihoz,
vagy Lamborghinihez volt hasonlítható ...talán még jobb is ...mert a két olasz turbó nélkül
folyamatosan húz, míg a Sylvia az elején meglódul, - míg fel nem tölt a turbó 1.5-1.6 bar-ra - és
onnantól leszakítja a fejet. (Azt hiszem ez az az érzés, amit minden twinturbo tulajdonos oly
jól ismer...és szeret).
A "bemutató" végeztével, falfehér arccal szálltam ki az autóból. Az egyik szemem sírt, a
másik nevetett. Először (és utoljára) éreztem azt, hogy a Z32-m, gyenge, erőtlen és nem gyorsul
jól. Pár keresztkérdés után megkaptam a kegyelemdöfést. Fukuokai haverja Z32-t tuningolt fel
...1000 lóerőre (betűzöm:EZER) ...Ezzel az autóval remélhetőleg ez év őszén közelebbi
ismeretséget is köthetek ...ha turbóim addig el nem reppentenek...
A beszélgetés során többek között az is kiderült, hogy a Z32-t nagyon könnyű tuningolni, így
a turném következő állomásán Matsuyamában ellátogattam egy tuning-műhelybe, amit a Z32/33 újság
melegen ajánlott.
A Z 32/33 újság egy negyedévente megjelenő színes magazin, amelyekből erről a két típusról
a friss információkhoz lehet jutni. Legyen az optikai és/vagy motor-tuning, teljes alkatrészlista
árral, vagy Japán teljes területét taglaló szervízhálózat bemutatása (specifikusan lebontva,
mire specializálódtak). Nem beszélve arról, hogy minden nagyobb városban van Z ProShop, ahol
csak ezzel a két típussal foglalkoznak ...ez mindannyiunk álma...
A matsuyamai tuningműhelyben az egyik autószerelő - aki nyakig benne volt egy Skyline
motorterében - csípőből válaszolt minden kérdésemre a Z32-vel kapcsolatban, mert - saját
bevallása szerint - havonta 3-4 Z32-t tuningolnak fel 4-500 lóerőre... A beszélgetés folyamán
kiderült, hogy a Z32 V6-os motorja a Nissan aranykorából való, így az egyik legerősebb,
legszívósabb motor, 5-600 lóerőig a motorhoz hozzá sem kell nyúlni. Össze is írattam vele egy
listát, ami egy ilyen 4-500 lóerős tuninghoz kell. Jó volt olyan autószerelővel beszélni, ahol
nem volt olyan válasz, hogy: ...majd meglátjuk, ...lehetséges, ...ott majd kiderül, ...nem tudom,
stb.(A fukuokai sokkon és a matsuyamai beszélgetésen felbuzdulva az elmúlt pár hónapot
internetes vásárlással töltöttem, aminek eredményeképp tavasszal az autóm kb.150 lóerővel lesz
több a gyárinál.)
A nap megkoronázásaként elvittek a Subaru szalonba, ahol kipróbálhattam az új Legacy-t, amin
alapfelszereltségként F1 váltó ...is ...van, sok más egyéb elmebeteg extrával együtt.
A turném hátralévő részében beszüntették az ilyenfajta autós programokat, mert úgy gondolták,
hogy túlzottan elvonja a figyelmemet a koncertekről és mesterkurzusokról.
A hátralévő másfél hét gyorsan elrepült - egyrészt, mert Tokyoban egyébként is nehéz unatkozni,
másrészt viszont meghívóim szinte percre pontosan beosztották időmet - s csak hazafelé jövet a
repülőúton volt elegendő időm álmodozni az átélt élményeimről, valamint a következő éves japán
látogatás lehetséges autós programjainak elképzeléseiről.
Addig viszont engem is otthon vár egy "darab" ebből a világból - pont "az a darab" amit én a
legjobban szeretek - egy 1450kg-os példány -, amelyben ülve nap, mint nap megcsodálhatom a
japán technika egy remekét egy Japánhoz képest sokkal emberibb, "élhetőbb" világban, ...kicsiny
hazánk kontextusában.
Sz. R.
|
|
A Tuba és a Nissan 300ZX
szerelmese 
