|
A csapat kirándulásokat és egymás társaságát kedvelő utazó magja mindezen akadályozó tényezők
ellenére lelkesen gyülekezett a Máriási utcai Nissan Summit parkolójában. A számunkra nem
túlzottan akciódús 350Z Roadster Hungaroringes sajtóbemutatója után ez volt az első alkalom
egy hosszabb beszélgetésre a motorházakban és az utasterekben azóta beszerelt ketyerék
megcsodálására.
Itt nyílott továbbá az első alkalom arra is, hogy a klubelnök ringes gumikorlát próbálgatásának
nyomai után elvégzett helyreállítások hiányosságai kitárgyalásra kerülhessenek.
A konvoj haladását csak pár autó elfeledett tankolása és az M6-os út épülő csomópontjai fogták
kissé vissza kezdeti lendületükből. Ezt követően a kilenc autó egyenletesen felgyorsuló iramban,
teherautók és egyéb kisebb guruló akadályok kikerülése mellett a "sebességi határok szigorú
betartásával" haladt úti célja, Szekszárd felé!
A kék egéről a targa tetők nyílásain keresztül felénk kacsingató napocska folyamatos pamacsoló
hatása pedig vasárnap végére a vörös árnyalataival színezte be élvezeteink bőr-palettáját.
Rövid városi keringés után találtunk rá hétvégi szálláshelyünkre, a frissen felújított Sió Motel
apartman házainak hűs szobáira, ahol első pincés programunk előjátékaként gyöngyözően habzó
frissítőkkel hűtöttük magunkat. Ezt követően gyomrunkat láttuk el kellő olajozottsággal a reánk
váró borkóstolás megalapozására.
A 35 fokos koradélutáni nap alatt kerekedtünk fel, a szőlősdomb oldalában rúgva a port, hogy
vendéglátónk szakszerű előadásával a szekszárdi "élményfürdetés" rejtelmeibe kapjunk betekintést
borainak kóstolgatása során. Sajnálatos módon, az alapozások elhúzódása és vendéglátónk (Eszterbauer
Péter) egyéb irányú elfoglaltsága miatt az olajoskannák emelgetése kissé sűrűre sikeredett, ami
azután forgó egységeink lelassulásához vezetett. Ehhez járult még hozzá a tűző napon megismételt
fél órás visszaút is, aminek végeztével csak korsóban elfogyasztott fröccsökkel tudtuk hűtési
rendszerünket visszaállítani.
És ekkor jött a Janó...,hogy kis buszaival túránk következő helyszínére - a Fritz borháznál
megtartott vidéki lakodalom kellős közepébe repítsen bennünket. Szólt a muzsika, lebbentek a
pörgő szoknyák az izzadt férfiingek ölelésében, malomkeréknyi átmérőjű tányérokban és tálakban
pedig küklopszi ételadagok beemelésének lehettünk szemtanúi.
Még helyet sem foglaltunk asztalaink mellett, amikor újabb meglepetésre invitált házigazdánk,
hogy középkort megidőző pincecsarnokán végigvezessen. Kábultan az "élményfürdő" hatásától
botorkáltunk egy lépcsősoron lefelé mindaddig, amíg egy egyszerű bazilikát is megszégyenítő
boltíves kupola alá érkeztünk, ahol a pinceillat és a sejtelmes megvilágítás tovább növelte
kábulatunkat. A következő boltíven vagy talán folyosón keresztül pedig beléphetett Alex a
"csodaországba", amely nem volt más mint egy több mint húsz méter hosszú számos boltívvel
alátámasztott csarnok rendszer, amelynek közepén a száz személyes lakomaasztal mellől
"éppenhogycsak" a király és a mulatságra meghívott zsíros malachústól csillogó képű, kézzel
lábbal csámcsogó főurak hiányoztak... Álom volt ez vagy csak valóság ...azóta is ezen tünődök
....ámulva nézegetve fotósunk képeit, amelyeket szerencsére nem én csináltam, mert kamerámon
valamennyi expozíció csak akkori állapotomat tükrözte volna.
Az élmény kábulatából csak az étterembe felemelkedés térített magunkhoz és az asztalainknál
közben felsorakoztatott malomkerekek, amelyek egy hetes meleg ételeink porcióival fogadtak
bennünket. Volt, ki már az elé porciózott levessel is betelt s a főétel csúcsait hősies
hegymászó bátorságával tudta csak megközelíteni. ...így hát legtöbbünk a desszert ígéretét
igyekezte elhessegetni emlékezetéből...
A pazar lakomát követően levegővételre jelentkeztünk a verandán, ahol a zeneszerszámok
látványán elpolemizálva egy "Z Band" összehozásának gondolata is átszüremlett ködös tájainkon.
Morfondírozásra azonban nem volt sok idő, mert felcsendült a banda hangja s beindult újra
az esküvői muzsika, amely "parkettra" szólította az elnehezülni készülő izzadt testeket.
Táncra perdültünk hát jómagunk is páran, hogy ezzel is hozzájáruljunk az emésztés hosszadalmas
és fáradtságos folyamatához.
Fogyasztottunk mindenből eleget, de kikerülni mi sem tudtuk a naplemente éhes vámszedő vérszívóit,
kik Janó bátyó érkezéséig végiglakmározták valamennyi felelhető véredényünket.
Ringatni senkit sem kellett az egy alvásra került és vasárnapra beígért meglepetés programhoz!
Az élményekben és az izzadságban fürdés így hát vasárnap is folytatódott az közeli Öcsényi
repülőtéren, ahová régen nem látott klubtársunk meghívására érkeztünk, aki harmadmagával
birtokol és repül egy könnyű kis kétszemélyes gépet.
A meglepetésből röviden felocsúdó csapatunk szinte valamennyi tagja jelentkezett próbarepülésre,
amelynek eredményeként pilóta-társunk 13 alkalommal gyakorolhatta magát fel- és leszállás
folyamatában, ezzel szerezve életre szóló élményt klubtársainak.
Az utolsó felszállás alatt azután autóinkból Z betűt, magunk is elterülve a füvön pedig X-et
formáltunk, melynek légifelvételével örökítettük meg ezt a felejthetetlen délelőttöt.
Elköszönést követően, Pest felé vettük az irányt, majd a két napos programunkra Baracsnál
egy halászlé ebéddel tettük fel az ízes vörös pecsétet.
Sz. S.
|
|
Z csapat
a felhők szárnyán
