|
Újdonságokat is köszönthettünk egy ezüst 350Z és egy fekete
Corvette formájában, amely
cserék illetékes szekciónk két Z32-ének sorból kihullását is eredményezte.
Egybegyűlt autóink sora ezt követően megosztva indult az M6 és az E6 felé, hogy vidéki
versenyzőink becsatlakozási pontjához igyekezzen.
Kivételes pontossággal értünk a paksi benzinkúthoz, ahol két másik 350Z egy 280ZX és
egy éppen felújításából magához tért 260 2+2 Z várta érkező csapatunkat.
Délelőtti programként a Pécs és környékén tartott veteránautós klub rendezvényére
indultunk, hogy nosztalgiával csodálhassuk meg a hatvanas évek elejének szocialista és
akkoron csak képekről irigykedve ismert gépcsodáit. A kora délután nézelődéssel,
beszélgetéssel és tó körüli sétálgatással telt, miközben azért számos látogatója volt
a Z-k evolúciós kiállásának is.
A késő délutáni napfény újfent sorban haladva találta autóinkat, amint a kanyargós erdei
utak őszi színekbe öltözött fáinak lombjain keresztül beszűrődő fények kíséretében Villány
felé haladtunk. A helyes medvecsapás megtalálásához némi rendőri felvezetésre is szorultunk
-amely vegyes izgalommal teli élvezettel töltötte el csapatunk egyes tagjait.
A konvoj, nem kis feltűnést keltve érkezett Villányba, ahol tizenkét autót állítottunk
háziasszonyunk, Benéné kertjébe, aki erre az éjszakára nem csak járgányainknak, de népes
csapatunknak is szállást biztosított. Itt is volt némi "szabadfoglalkozás", amit ki fáradalmai
kipihenésével, ki klubtársa autójának közelebbi megismerésével töltött. A hangulat eddigre már
meglehetősen oldott volt, amihez volt némi köze a háziak által kínált jóféle pálinkával locsolt
meleg kuglófnak is. Felturbózott állapotban indultunk neki annak a félórás hegymenetnek, amely
szükségeltetett ahhoz, hogy Wunderlich Alajos szőlődombon épített pincéjében hozzájuthassunk
jól megérdemelt kakaskukorékolós vacsoránkhoz.
Az előző évek tapasztalatai és a helyes kanyar elvétése után ez az út a besötétedett szőlők
között kóvályogva ezután kétszer annyi időbe tellett.
A szőlődomb leküzdése után azonban egyéb megpróbáltatások is vártak még ránk, hiszen végig
kellett kóstolni a pince boroshordóinak tartalmát is. Kezdve a könnyebb fehérekkel, majd
folytatva a teltebb, testesebb vörösbe hajlókkal. Szerencsére mielőtt az utóbbihoz érkeztünk
volna, megérkezett a vacsora, a borba szédült kakasok pörkölődött változata, fodrosan tekergő
túrós csuszával. Fenséges volt! Mint ahogy a házi-rétes is, amit ezt követően szolgáltak fel.
Ehhez azonban a tartalék üzemanyagtartályok kapacitására is szükségünk volt.
A pincei küzdelmek levezetését hazafelé völgymenetben szellőztettük, a csillogó telihold
fényénél. Miként is tettük volna meg e segítség és az előkerült elemlámpák nélkül azt az
utat, amelynek buckáiban még nappal is bukdácsolva haladtunk. Milyen jól is esett ez a kis
séta ahhoz, hogy kevéssé forgolódjunk éjszakára teletömött tartályaink miatt.
A kései party azután a vendégháznál is tovább folytatódott, kinek rövidebb, kinek hosszabb ideig.
Másnap reggel a vártnál is frissebben ébredt a csapat. Bőséges reggeli, búcsú a háziaktól, néhány
üveg bor vásárlása Wunderlich úrnál, aki újonnan épülő feldolgozó- és vendéglátó birodalmán is
végigvezette borkedvelő társaságunk egy részét.
A kultúrprogram részeként ismételten a Siklósi vár felé vettük irányunkat, hogy sétával gondoskodjunk
bélbolyhaink ebédhez felkészítéséről.
A múltidézés során a jelen harangjai emlékeztettek az étkezési helyszín becserkészésének idejére...
Konvojunk hát ismét mozgásba lendült a híres mohácsi Halászcsárda irányába. A fogadtatás során
sokszor olyan érzésünk is volt, mintha az előző éjszakát a pincérek is velünk töltötték volna,
egyikük-másikuk ugyanis érdekesen vidám állapotban térült fordult körülöttünk.
Miután az előzetesen betervezett programok leküzdésre kerültek, a búcsú során szinte hitetlenkedő
szemmel vettük tudomásul, hogy lassanként ennek a remekbeszabott hétvégének és egyben évadunk
utolsó kiruccanásának is a végéhez közeledünk.
Konvojunk hossza egyre rövidebbé vált utunk során s egy-egy hosszú dudaszó jelezte klubtársaink
leválását, addig, mígnem Pesten már csak három autó villogott egymásnak búcsúpillantásokat, kívánva,
hogy aZerő legyen veletek...
Sz. S.
|
|
Szüreti
kalandozások
