|
A "ZedNutsRun" eseménysorozata rendszerint hajnali ébredéssel, találkozási pontra
botorkálással, méretes kávék elfogyasztásával és a folyamatos délelőtti ásítozással
veszi kezdetét.
Így volt ez 2009-ben is amikor a kölcsönös üdvözlés és az ezen alkalomra készült
"eseménytrikók" kiosztása után összeverődött öt Z lendületesen gördült le az
ébredező főváros sötét színpadáról, gyűrve maga alá a határ felé kiterített
egyhangúan unalmas bitumen-szőnyeget.
Rövid reggelszünet beiktatása után a konvoj tagjai a szürke bárányfelhő-takaró
mögül bágyadtan kacsingató napsugarak fényében intettek búcsút a hegyeshalmi
határ porosodó épületeinek, hogy kalandozásuk első állomása - Hermanshöle - felé
vegyék irányukat. Ahol a társaság apraja és nagyja leereszkedni készült Ausztria
legnagyobb cseppkőbarlangrendszerébe, melynek felső bejáratát a fehér galambok
tojásai után kutató, kiránduló fiatalok véletlenül fedeztek fel a XVII. században.
A korai érkezést követő nyújtózkodás és melegruha-előkészítés szünetében futott be
a metálzöld 280ZX-ből csatlakozó, immáron hatodik baráti csapat, hogy a leereszkedési
előkészületek befejeztével a kaptatón felcammogó "barlangászok" csapata az alsó bejárat
kiindulópontjához érkezzen meg.
A ("wind hole") szeles hasítékon besétáló látogatók rögtön az évezredes nyugalom
világába, a cseppkőoszlopok labirintusába érkeztek, ahonnan megvilágított szűk
folyosókon és lépcsősorokon fel s le lépdelve haladtak csarnoktól - csarnokig, mígnem
a ("pigeon hole") galamb lyukon keresztül elérték el a szikrázó napsütéssel megvilágított
felső kijáratot.
A látogatást követően a konvoj mindaddig folytatta útját, a Rax Alpok élénk
zöldekben csillogó lombdíszletének porondján - a medrében habosan fodrozódó kristálytiszta
vizű hegyi patak csilingelő útbaigazítása mellett - amíg a kétezer méteres hegycsúcsok
völgykatlanában megbúvó hegyi faluhoz, Puchberg am Sneeberghez nem ért.
A tengerszínt felett kb. 500m magasságon a felhők fölé magasodó csúcsok ölelésében
megbúvó falu, mint télen, mint nyáron egyaránt a kirándulók és csendes pihenőhelyet
keresők kedvenc menedékhelye.
A megérkezést követő kulcsátadások után a hűtőládák által kellemes hőmérsékleten
tartott hűtőfolyadékok körbekínálásával még a mélygarázsban megtörtént az út porának
leégetése. Az ez által lehűtött testek további külső kezelése a wellness központ
aromákkal fickósított gőzös, gázos termálvizes hatása alatt mindaddig folytatódott,
míg a belső hangok szólítása el nem térítette a társaságot a több órán keresztül tartó
vacsora szertartásának megünneplésére.
A hajnali ébredéstől, külső és belső kezelésektől megittasulva, ezen az estén érthetően
senkinek nem volt szüksége ringatásra.
A másnapi bőséges házi reggelit követően, az alpesi reggel kristálytiszta párás
levegőjének fátyla alatt még rövid sétára és a "pipáló" hegyek fényképezgetésre
is jutott idő, a túra megkezdése előtt.
Az első nap kalandja a Semmering vasútvonal kanyargós hegyi szakaszán üzemelő kék
hernyó meglovagolása volt. A világörökség részeként bejegyzett és a XVII században
a környező hegy-derekak átfúrásával és a szakadékok átívelésére épített méretes
viaduktokkal szabdalt vaspálya vasút-történetileg is egyedül álló építészei megoldással
fonta össze a pálya mellett épült falvak és városkák láncolatát.
S hogy az ezen napi programhoz járó betevő kaland se maradjon el, a hernyó-állomásra
érkező vonatunk késése és a társaság elbambulása miatt lekéstük a hernyó indulási
időpontját, amely így a közel két órás csatlakozás eltolódásával elegendő időt
biztosított a nap további programjának átgondolására.
A döntés eredményeként visszavonatoztunk hát a kiinduló állomásra, majd autóinkba
szállva a GPS által már megszokott módon, úttalan utakon vezérelve kerültünk vissza
a hernyó állomására... egyszersmind, hogy a visszaúti átszállást kikerülve egyszerűbb
és gyorsabb úton térjünk meg szálláshelyünkre.
A hernyó útvonalán azután, számos alagúton és alattunk épült viadukton haladtunk
keresztül, kis falvakat és nyaralóhelyeket magunk mögött hagyva, mígnem végcélunkhoz
Mürzzuschlag-hoz érkeztünk, ahol a Semmering vasút építését és Ausztria legnagyobb
vasúttörténeti kollekcióját bemutató múzeum meglátogatásával kívántuk kitölteni
a koradélután esőcseppekkel áztatott perceit.
A kiállítások látványosságai a társaság mint apróbb, mint magasabbra nőtt tagjait
oly módon hozták lázba, hogy még a belső harangszó megszólalása sem, csak a hernyó
indulását jelző noszogatás hozta mozdulatba a témákba mélyedő kis csoportokat.
A délelőtti szürke felhőtakaró elvonultával szikrázó napsütés fogadta a múzeumból
kilépőket, s kísérte végig a vasparipa útvonalán annak végállomásig, majd a
benzinkecskékre átszállva egészen a szállodáig.
A késő délutáni program ismét a wellness központ gőzeinek-gázainak, majd az
étteremben felvonultatott tálcák tartalmának elnyújtott élvezetével telt el.
A második nap reggelén kék ég és a lágy szellőben rohangáló bárányfelhők alatt
vette kezdetét az a hegyi program, amely során nyitott lanovka közbenjárásával
a Rax Alpok 2400 csúcsának 1400 méteres derekáig emelkedett, az autóknak a hegy
lábánál búcsúzót intő, kirándulóba öltözött társaság.
A közel ezer méteres hegymenet után a fölénk magasodó hegycsúcs árnyékában, a
gyalogos lejtmenet előtti pihenő helyszínéül, sapkákban erősen kapaszkodva pár
száz méteres hegymenettel megközelíthető apró menedékhelyet választottunk, ahol
a napsütötte szélvédett teraszon körénk táruló panoráma látványa segített
összpontosítani az előttünk álló kihívás lekűzdéséhez.
A csúcson feltárulkozó környezet kifordította kabátját, s ami eddig lenről ködbe
vesző talány volt, az most fentről hirtelen tapintható valósággá vált s fordított
látványként a lenti világ vált miniatürizált képzeletté.
A pihenőt követő völgybe ereszkedés kisebb csapatokban, a természet csodáinak
fényképezésével és egyéb ajándékainak – erdei szamóca – élvezete mellett közel
másfél órás sétát jelentett, mely után ki kisebb, ki nagyobb lelkesedéssel
üdvözölte a parkoló autók kínálta nyújtózkodás lehetőségét.
A szálláshoz vezető útvonalon még egy helyszín várt felfedezésre, amely nem csak
látványban, de érzésben is megnyugtató hatással kecsegtetett.
Beláthatatlan kanyarokkal tűzdelt szűk medvecsapás vezetett ahhoz a
hangulatos kis fogadóhoz, amelytől pár száz méterre egy habosan fodrozódó zuhatag
vetette ménybe magát a fölé magasodó sziklákról.
Itt a meder peremén, hegyi kecskék ügyességét is megszégyenítő ugrándozás
után összeállt társaság megejtette a csapatzászlóval fényképezés elmaradhatatlan
ceremóniáját!!
A búcsúvacsora megszámlálhatatlan mennyiségű fogása és időbeni kiterjedése kellemes
betetőzése volt a ZedNutsRun 2009-ben ötödik alkalommal megrendezett osztrák
hosszú-hétvégéjének.
Mivel a hazautazás napja egy élményekkel telített időszak legszomorúbb pillanata,
a programsorozat záróakkordjaként - mintegy annak betetőzéseként - a tartalmában megújult
Hartberg-i Köpfl Old timer és autós múzeum meglátogatása volt a négy napos barangolás
végállomása.
A csarnokokban felsorakoztatott, az autógyártás évtizedei legszignifikánsabb
gyöngyszemeinek eme látványa nem csak egy autókedvelő, de más, a művészien egyedi
formák iránt fogékony látogató szívét is méltón dobogtatja meg.
Innen már a két csapatra bomlott társaság különböző utakon, de közös élményekkel
a szívben indult hazai telephelye felé.
S.SZ.
|
|
ZedNats2009 - Wellness a Rax Alpok lábánál
