|
• A Road Show rendezvénysorozatának első állomása Pécs
A helyszín kiválasztása Pécs főterén a Széchenyi téren megrendezendő bemutatkozásunk részére igen
egyszerű elképzelésnek tűnt, mindaddig amíg annak konkrét megszervezésére nem került sor.
Szerencsére a város polgármestere Dr Toller László támogató egyetértését bírva a Pécsi Vagyonkezelő
Vezetése és ügyintézői gálánsan oldották meg az ideiglenes helyfoglalás engedélyezését.
A szervezés kockákának elemei lassan összeálltak, volt már hol bemutatni autóinkat, leendő villányi
szállásuk háziasszonya és borkóstolásos vacsoránk házigazdája is várt már ránk ezen a verőfényes júliusi
szombat délutánon.
Immáron hát nem maradt más mint az ország 9 különböző helyszínéről érkező 15 autó (31 utassal)
gyülekező pontokoni találkozása, konvojba szerveződése és a tetthelyen felsorakozása.
• További események Villányban, Siklóson, Mohácson és Pakson
Nagy volt az izgalom, milyen lesz a sikerünk a road-show első állomásán, Pécsett. Egyáltalán,
hogy sikerül konvojban lejutnunk, odaérünk-e, lesz-e elég látogató?! Felesleges volt az aggodalom.
Csaknem zökkenomentesen megérkeztünk, a látogatók ..fiatalok és öregek vagy éppen gyerekek, férfiak
és nők ...rögtön körbeállták autóinkat és folyamatosan, egészen délután 2 óráig nézelődtek, kérdezgettek.
Mi pedig örültünk, hogy mutogathatjuk Z-inket, beszélhetünk "kedvenceinkről".
A konvoj, nem kis feltünést keltve ezután Villányba autózott, ahol tizenkét autót állítottunk
háziasszonyunk, Benéné kertjébe, aki erre az éjszakára nem csak járgányainknak, de népes csapatunknak is
biztosította szállását. Itt is volt némi "szabadfoglalkozás", amit ki fáradalmai kipihenésével, ki
klubtársa autójának közelebbi megismerésével töltött. A hangulat eddigre már meglehetősen oldott volt,
amihez volt némi köze a háziak által kínált jóféle pálinkának is. Úgyhogy immár felturbózott állapotban
indultunk neki annak a félórás hegymenetnek, amely szükségeltetett ahhoz, hogy Wunderlich Alajos
szőlődombon épített pincéjében hozzájussunk jól megérdemelt kakaskukorékolós vacsoránkhoz.
Addig azonban várt még ránk némi kellemes "megpróbáltatás". Végig kellett kóstolni a pince boroshordóinak
tartalmát.. kezdve a könnyebb fehérekkel, majd folytatva a teltebb, testesebb vörösbe hajlókkal.
Szerencsére mielőtt az utóbbihoz érkeztünk volna, megérkezett a vacsora, a borba szédült kakasok
pörkölődött változata, fodrosan tekergő túróscsuszával. Fenséges volt! Mint ahogy a
házirétes is, amit ezt követően szolgáltak fel. Ehhez azonban a valójában a tartalék üzemanyagtartályok
kapacitására is szükségünk volt.. A pincei küzdelmek levezetését hazafelé - úgy fél 12 körül - völgymenetben
szellőztettük, a csillogó telihold fényénél. Miként is tettük volna meg e segitség nélkül azt az utat
amelynek buckáiban még nappal is bukdácsolva haladtunk.
Milyen jól is esett ez a kis séta ahhoz, hogy kevéssé forgolódjunk éjszaka teletömött tartályaink miatt.
Másnap reggel a vártnál frissebben ébredt a csapat. Bőséges reggeli, búcsú a háziaktól, néhány üveg
bor vásárlása Wunderlich úrnál és irány Siklós. A kultúrprogram részeként várlátogatás, kis múltidézéssel.
A múltidézés során a jelen harangjai emlékeztettek a következő helyszín elérésére...
Konvojunk hát ismét mozgásba lendült a híres mohácsi halászcsárda irányába.
A fogadtatás itt is kedves volt, bár kissé olyan, mintha az előző éjszakát a pincérek is velünk töltötték
volna, egyikük-másikuk ugyanis érdekesen vidám állapotban térült fordult körülöttünk.
Miután az előzetesen betervezett programok leküzdésre kerültek, szinte hitetlenkedő szemmel vettük
tudomásul, hogy lassanként ennek a remekbeszabott hétvégének is a végéhez közeledünk.
Ahogy egyre közelebb kerültünk Pesthez, úgy vált konvojunk hossza is egyre rövidebbé.
Félúton hazafelé rövid pihenőt tartottunk egyik tagunknál Pakson, akinek felhalmozott
pótalkatrész raktárát irigyeltük körül, amelyet házának padlásán rendezett be.
Ez volt a tortán a hab, a programok betetőzése, de hát egyszer minden jónak elérünk a végéhez.
További utunk során egy egy hosszú dudaszó jelezte egy-egy klubtársunk leválását, s Pesten már csak
négyen nyújtottunk kezet egymásnak, kívánva, hogy aZerő legyen veletek ...
Sebaj, augusztusban folytatjuk Békéscsabán !
(G.I , SZ.S)
|
 |
A Z Club
dél-magyarországi találkozója 2004 Junius
